létezniük kell önmaguknak. Nincsenek többé kifejezett vágyaik, nincsenek többé felállított határaik. Akaratuk nélkül is ezt az üzenetet küldik: „Nincsenek szükségleteim.” És a gyerekek ezt internalizálják. Az önmagunk tiszteletének megtanulása, a saját életünk megélése egyben valami lényeges dolog átadását is jelenti. Az áldozat nem tanít meg mindent.
Amikor a szerelem egy visszafizethetetlen adósságnak tűnik
Ha egy gyermek az anyai szeretetet állandó áldozathozatalként éli meg, akkor lesújtó adósságérzet alakulhat ki benne. Hogy megszabaduljon ettől, lekicsinyeli azt: „Ez normális volt”, „Ez az ő szerepe.” Eznem közöny, hanem egy tudattalan megküzdési stratégia.
