Tizenkilenc évesen futárként dolgozni ritkán vonzó munka. Ez egy olyan világ, amelyet szigorú műszakbeosztások, forgalmi dugók, borravalók és hideg járda jellemez. A legtöbb tinédzser számára ez csupán egy ugródeszka – egy módja annak, hogy fedezze az alapvető kiadásokat, félretegyen a főiskolára, vagy megvesse a lábát a munkaerőpiacon. De időnként egy átlagos műszak keresztezi magát egy olyan pillanattal, amely alapvetően megváltoztatja a körülötted lévő világról alkotott képedet.
Amikor munkát vállaltam egy helyi pizzériában, hosszú estékre, fájó lábakra és időnként egy-egy kellemetlen vendégre számítottam. Nem számítottam arra, hogy egy csendes kedd
